"Minden korban van valami ami akkor és ott jó és éppen attól vállik széppé hogy vissza nem hozható..."----mennyire igaz:P. Minden kornak meg van a szépsége sőt minden napnak meg van a szépsége amit soha még egyszer ugyanúgy nem lehet megcsinálni. És semmi sem történik meg kétszer pont úgy:). 24 nap. Pfff hogy mennyire fog hiányozni, most várjuk h vége legyen, hogy új helyre és új emberek közé kerüljünk, de vissza sírjuk mi még ezt. Az idő, na az télleg gyorsan telik. Ha vissza gondolok még pontosan előttem van ahogy kis elsősként űltem a díszterem már kopott székén és izgalommal tele vártam hogy mi fog történni. Mellém ült egy kislány és beszélgetni kezdtünk. A beszélgetés témájából kiderült, hogy osztálytársak leszünk. Hamar megismerkedtünk ám az évek során rengeteg nézet eltérés alakúlt ki köztünk. De ilyenkor mikor az emberek elszakadnak egymástól csak a jóra kell gondolni. Szóval ennyit az első iskolai napomról. Valószínűleg az utolsó József Attilás iskolai napomra is pont ilyen jól fogok emlékzeni.

Téma váltás:D. Már 1 hónapja és 17 napja hogy ez a szép kis nézeteltérésünk egy vitába torkollot. Azóta nem is igazán beszélgetünk. Próbáltam a békülés témáját feldobni Titinek de szerintem hallani se akar a dologról. Ha nem hát nem. Disznótór nem erőszak..ahogy mondani szokták. Nem fogok ráerőltetni egy olyan "kapcsolatot" amit nem akar. Persze hogy hiányzik hiszen másfél évig legjobb bnők voltunk és mindent megosztottunk. Annak ellenére, hogy azt állítja, hogy nem ismerem szerintem eléggé ismerem. Az már más tál tészta h abban reménykedtem, hogy talán velem másképp fog viselkedni, mint egy akár milyen haverral. Reméltem, hogy szólni fog, ha meggondólja magát, bár kételkettem a dologba. Mikor azt mondtam neki, hogy remélem szól akkor is előre azt mondtam volna, hogy szerintem nem fog szólni, de télelg reméltem hogy számítok annyit neki, hogy azért szól bár annyit hogy ne beszéljük meg a dolgokat. Ez van:-s nélküle maradtam.